"Örülünk, hiszen lent vagyunk, de tudjuk: a neheze csak ezután jön még!"

 

 

"Hunyorogva ébredek és azon tűnődöm, hol is vagyok – mintha egy másik bolygón lennék. Vadul lehúzom a nyakamról a csősálat és lerúgom magamról a hálózsákot. Nyöszörögve nyújtózom el a matracomon. Végül ráveszem magam, hogy feltápászkodjak: kócos fejjel bambulok magam elé, miközben a kézfejemmel törölgetem nyálas szakállam. Megtekergetem a nyakam és vállaim, erősen megnyomom a tarkóm – ébresztő!

 

Az étkezősátor előtt Dávid botorkál. Érzem, a reggeli napfény mindkettőnk számára nehezen viselhető, holott finoman melegíti a hátam. Először azt hiszem, hogy Dávid nem is hallotta a köszönésemet, majd szó nélkül oda cammog mellém és hirtelen megölel. Na így már csakugyan jól indul a nap!

 

 

A jóízűen elfogyasztott reggeli után a várva várt fürdés következik. Akbárék már javában melegítik a vizet a konyhában. Sorsolunk: én kezdem. Bebújok az apró kis sátorba és módszeresen levetkőzöm. Szandálomban a padlózatot jelentő három nagyobbacska lapos kövön egyensúlyozok. Leguggolok és telemerítem a törött nyelű, piros kancsót – elégedetten sóhajtok, amint a meleg víz a fejemről a vállaimra csurog, majd végig a hátamon, a combjaimon át egészen a bokámig. Még egyet! Merítés, locsolás. Egy maszatnyi sampont nyomok a tenyerembe és a hajamba dörzsölöm. Újabb öblítés. Még egy adag sampon – most végre szépen felhabzik: olyan érzésem van, mintha mentolos illatfelhőben lebegne az egész testem. Lenyúlok a sarokban fekvő kisebb kőre: ez a szappantartó. Erőteljesen bedörzsölöm minden porcikám a pakisztáni, antibakteriális csodatömbbel. Tetszik az aromája: egy klasszikus brit szappan jut róla eszembe, amitől annak idején az egész albérletem öreges parfümszagban úszott. Ettől függetlenül én nagyon is szerettem. Átható volt és karakteres. Mint egy határozott személyiség.

A zuhanyozás kényeztető érzése szinte erotikus élményként hat rám. Az üres vödröt kiteszem a sátor elé és szenvedélyes hajtörlésbe kezdek. Mintha koncerten lennék, rázni kezdem a fejem – megszédülök és kis híján előrebukok. Hangosan felnevetek.Szertartásosan húzok vissza magamra minden ruhaneműt és elégedetten lépek ki a fényre. Hűvös szél fúj, de nem zavar. A tisztaság érzete eksztatikus állapotba kerít. Észre sem veszem, hogy a sátram felé menet szétnyírom a lábam a durvára olvadt-fagyott hóban. A vér váratlan látványa hirtelen kijózanít – gyorsan ellátom a meglepően mély sebet.

 

A mosás különlegessége ezúttal a szárítás módja – kifejezetten büszke vagyok az alkotásomra. A vadiúj ruhaszárító délcegen áll a lakósátram mögött: vidáman lebegnek rajta az illatos ruhadarabok. Mire végzek háziasszonyi teendőimmel, már kész is az ebéd. Dávid mosolyogva ül az elképesztő pizzaköltemény fölött. Tényleg csudajól néz ki! Akbar és Ali, a két mágus. Fantasztikus! És a vacsoráról még nem is ejtettem szót: azt hiszem, ez a nap a kulináris élvezetek jegyében telt! Igazi BBQ került az asztalra, grillezett zöldségekkel és gombás szósszal! Bámulatos, de tényleg az! Úgy érzem, mintha folyamatos jutalmazásban részesülnénk! Szinte zavarbaejtő…

 

 

 

Egyértelműen érezhető, ahogy a légutainkat átjárja az aromás, már-már égetően forró pára. Minden törölköző alatti lélegzetvétel aranyat ér! A megkönnyebbülés fulladozva érkezik: negyed óránk közepén érezhetően szűnni kezd a torkomat kínzó nyavajás fájdalom. Minden kioldódik, ámbár tudom, lesz még vele munka a következő két napban. Így megy ez: gyógyulunk, újratöltünk, szépülünk. Ha csak mi látjuk így, az is teljesen rendben van. Minden művelet szükségszerű és célravezető: ilyen apróságok által nyerjük vissza erőnket három napnyi pihenőnk során. Aztán kezdődik minden elölről…"

(Szilárd)